Miért nem tudok lefogyni?
Fogyókúrákra rezisztens fiatalkori és szüléseket követő elhízások.
Az elhízások endokrin okai.
Gyógyítható? Igen!
Férfiak elhízásánál is a leggyakoribb az endokrin okú súlytöbblet.
Két típikus hízás, mely a nők életét keseríti, a tinédzserkori hirtelen meghízás és a másik, a terhességi súlygyarapodás, mely a szülést követően makacs módon részben megmarad, sokszor csak a második, vagy a harmadik szülés után alakul ki, nagyon gyakran ugyanarra az okra vezethető vissza, a szénhidrát anyagcsere egyensúlyának felborulására, amely azután egyéb hormoneltéréseket is eredményezhet.
Mindkét fajta elhízásra jellemző, hogy a túlsúlyos nő hosszú időn keresztül folyamatosan, mindent megtesz azért, hogy csökkentse a testsúlyát, de eredménytelenül. Hiábavaló, eredmény nélküli fogyókúrák jellemzőek ezekre a nőkre. Szinte alig esznek, mégsem csökken a testsúlyuk. A szinte 0 kalóriás diéta mellett is, makacs módon, esetleg kisebb ingadozásokkal, de tartják a megnövekedett testsúlyukat. Rosszabb esetben tovább növekszik a súlytöbblet.
Mi az oka ennek az igen gyakori, a lakosság közel felét érintő problémának (fiúkra és férfiakra is jellemző)?
Természetesen életmódunkból fakad:
- Az egyik ok a mozgásszegény életmód. Kevesen mozognak rendszeresen, még kevesebben sportolnak rendszeresen. A nap nagy részét az iskolapadban, vagy a munkahelyünkön ülve töltjük, hazatétve pedig a számítógép, vagy TV készülék előtt, szintén ülve töltjük a nap hátralevő részét. A ma embere sokkal több időt tölt el ülve (szinte ez egész életét), mint az előző generációk. Ha a napi tevékenység nem egészül ki rendszeres mozgással, az óhatatlanul ahhoz vezet, hogy a táplálékkal bevitt energia meghaladja a felhasznált energiát és ez a többlet energia önmagában is hízást eredményez.
- A másik ok a táplálkozási szokásaink torzulásaiból ered. Nézzük meg hogyan étkezünk. Életvitelünk úgy felgyorsult, hogy nincs időnk leülni kényelmesen étkezéseinkhez, mint azt régen tették. Naponta 2-szer, jó esetben 3-szor bekapunk valamit, a napi rohanás közepette, de olyankor hirtelen sokat eszünk és sajnos összetételében sem megfelelőt. Az egészséges a napi 5 – 6 étkezés lenne, mennyiségét tekintve pedig egyszerre keveset kellene fogyasztanunk.
A legártalmasabb, a finomított szénhidrátok és a cukor mennyiségének a napi szükséglethez képest többszörösére növekedése. Az átlagember szinte minden étkezésének nagy részét ezek teszik ki, hiszen a kenyér, az édesség általában ott van az asztalon. Minden evést édességgel fejeznek be, de nem ritkán a teljes étkezés szénhidrátból áll, pl. péksütemény formájában. Sokszor kapnak be napközben, csak úgy egy kis nasit, fagyi, keksz, tejszelet, túrószelet, de a leggyakrabban csokoládé formájában. Nagyon ártó annak a tévhitnek az elterjedése, hogy a csokoládéban lévő anyagok a boldogsághormonok felszabadulását váltják ki, ezért a legkisebb stressz, bánat, sikertelenség vagy csak kimerültéség hatására bekapnak egy kis csokit, amely gyakran egy egész tábla lesz. A napi fogyasztásban is közkedvelt szénsavas üdítők (pl.: cola, fanta stb) nagy része, igazi szénhidrát bomba. Ekkora mennyiségű szénhidrátot, hosszú távon, kevés ember képes tolerálni. A cukorbevitel egyre nagyobb mérvű megnövekedése és a mozgáshiány miatt, egyre fiatalabb korra tolódik e kórállapot megjelenése, így napjainkban nem csak a harminc és negyven éves korosztály, hanem egyre gyakrabban a serdülőkor betegsége lesz.
Az így kialakuló hormonális és szénhidrát anyagcserezavarok orvosilag is kimutathatók.
Ebben a két típikusan elhízott női populációban a zavar kiváltó oka általában, a szénhidrát anyagcsere zavarában gyökerezik, mely gyakran társul más endokrin rendellenességgel.
Ezek a túlsúllyal kűzdő nők döntő többségükben nem cukorbetegek. Éppen ezért a cukorterheléses vizsgálatok, melyek pusztán a vércukorszinteket vizsgálják, nem hoznak kóros eredményt, mert ebből csak annyi állapítható meg, hogy nem áll fenn cukorbetegség. És sajnos ezzel, a hozzá nem értő kezekben, el is altaják a gyanút. Az eltérés ugyanis az inzulinszintekben mutatkozik, mely cukorterhelés hatására kórosan megnövekszik. Sajnos még olyan cenrtumokban is, ahol vizsgálják az inzulinszintet, nem mindenhol nézik megfelelően az éhgyomri és a cukorterheléses inzulinszint arányát.
Ezek a nők, általában ugyanis inzulinrezisztensek. Fiatal korban a cukorbetegség csak ritkábban alakul ki, mert a fiatal szervezet még kompenzálni képes a megnövekedett cukorterhelést. A cukorbetegség később jelentkezik amikor a szervezet már „öregszik”, a tartalékai kezdenek kimerülni és a cukorbetegség csak a negyvenes, ötvenes években jelenik meg ténylegesen.
Az inzulinrezisztencia gyakran társul prolaktinszint (ami a tejelválasztást szabályozó hormon) eltérésével (hyperprolactinaemiával) és a hypothyreosissal ami a pajzsmirigy hormon alulműködését jelenti.
A háziorvosok sajnos nem tudják levetetni csak a vércukor és a pajzsmirigyhormon szinteket, így az inzulinrezisztencia és a hormonszintek eltérése nem derül ki, kezelésük nem történik meg. Több szakember együttműködése segíthetne ezen zavarokat ellenőrizni, majd kezelni, de így komplex kivizsgálásban és kezelésben kevesen részesülnek, pedig gyakorisága olyan jelentős, hogy népegészségi problémát jelent.
Nem ritka, hogy a serdülőkori pattanásos bőr az első tünet. Ilyenkor a kivizsgálásból szinte minden esetben kimarad az inzulinszint vizsgálata, és terápiaként szegény serdülők, nem ritkán erős, toxikus gyógyszereket kapnak, pedig megfelelő kivizsgálás után az eltérés valódi oka is kezelhető.
A serdülő lányoknál jelentkező fokozott szőrnövekedés már szerencsére erősebb gyanúkeltő, így ezek a lányok már nagyobb valószínűséggel jutnak el a megfelelő kivizsgálásra és kezelésre. Itt is gyakran előfordul azonban, hogy hormontartlamú fogamzásgátlót szedetnek velük, ahelyett, hogy a szénhidrát anyagcserét rendeznék. Mellesleg nem sok nőben merül fel a gyanú, hogy a bajuszka megjelenése a szénhidrát anyagcsere és így a hormonháztartás felborulása, tuljadonképpen a sok édesség, leggyakrabban a csoki fogyasztás miatt alakul ki.
A következő nagy betegségcsoport, ami a szénhidrátanyacsere zavarára hívja fe a figyelmet, az a meddőség. Ugyanis általában a szénhidrátegyensúly felborulása a kiindullópontja a következményesen kialakuló PCO szindrómának, mel a női ciklus megnyúlását, rritkábban jelentkező menszeszt eredményez. A meddőségi kivizsgálás során derül ki (ha jó szakemberhez kerül a beteg), hogy mi a meddőség oka és ekkor kerülhet felismerésre az inzulinrezisztencia. Így ennek kezelésével, az életmódváltással, hormonkezeléssel nem csak a meddőségi probléma oldódik meg, hanem még az előtt kezelhető a szénhidrátanyagcsere zavara, mielőtt kialakulna a cukorbetegség, annak szövődményeivel és terápiás nehézéségeivel együtt.
Nagyon fontos kiemelni, hogy inzulinrezisztencia nem csak elhízott nőknél, hanem vékony nőknél, sőt férfiaknál is fennállhat. Ezért nem csak akkor érdemes szakemberhez fordulni, ha elhízással küszködik valaki, hanem ha pattanásos a bőre, esetleg fokozott szőrnövekedést tapasztal, rendszetelen a mestruációja sőt ha magas a vérnyomása. A legújabb kutatások szerint ugyanis a magasvérnyomás betegség hátterében nem csak a stressz és a zsírfogyasztás áll, hanem éppen a fokozott szénhidrátbevitel és így az inzulinrezisztencia is. Előfordul, hogy már serdülőkorban, nem csak elhízott fiúknál is megjelenik a magas vérnyomás mint betegség, melynek okát egy vállrándítással elintézik, hogy a hormonváltozás miatt van és felírják a vérnyomáscsökkentőt. Valóban a hormonváltozás az ok, de gyakran éppen az inzulinrezisztencia a felelős a kialakulásáért.
Az utóbbi évek kutatásai nyilvánvalóvá tették, hogy fokozott daganatképződéshez vezet a nagyfokú szénhidrátbevitel következtében kialakuló kóros cukorháztartás és az inzulinrezisztencia.
Azt is ki lehet mondani, hogy a civilizációs betegségek többségének kialakulási okaként a mozgásszegény életmód, és a túlzott cukor és szénhidrátbevitel tehető felelőssé.
A hormoneltérések kezelése, mely az alapbetegséget és az elhízást is gyógyítja.
Ennek a három hormonnak az eltérése de akár az egyik eltérése is, szinte mindig súlygyarapodással jár, és gyógyszeresen normál szintre beállítható és a hormonszintek normalizálásával a testsúly is csökken. Hatalmasra nőtt sajnos azon nőbetegek száma, akinél pajzsmirigy alulműködést diagnosztizálnak, és elkezdik kezelni a betegséget pajzsmirigy hormonok pótlásával. Ezzel áltlában elkezdődik a fogyás és javul a közérzet, de sajnos a betegség gyökeréig nem jutnak el, hiszen a szénhidrát anyagcserét és az inzulinszintet nem vizsgálják, így a probléma valódi oka orvosolatlan marad, a pajzsmirigy hormonszintek gyógyszeres korrigálása nem jár az egyensúly helyreállításával. Csak évek múlva a derül ki a kialakult cukorbetegség, annak minden szövődményével és gyógyszer, vagy rossz esetben inzulinfüggőségével együtt. Pedig a betegség kezdetekor, fiatalkorban életmódváltással és megfelelő gyógyszeres terápiával a fogyás elérhetővé válik és a cukorbetegség is megelőzhető.